A rendőröknek sikerült azonosítaniuk két férfit, akik Victor illegális fogadóhálózatának dolgoztak.
De maga Victor eltűnt.
A negyedik estén Daniel a nappaliban talált rám.
Anyám fényképét tartottam a kezemben.
– Hiányzik? – kérdezte.
Bólintottam.
– Néha úgy érzem, még mindig hallom a hangját. Mindig azt mondta, hogy az ember értékét nem a bankszámlája határozza meg.
Daniel leült mellém.
– Bölcs asszony lehetett.
– Az volt.
Hosszú csend következett.
Aztán Daniel megszólalt:
– Claire, szeretnék valamit megmutatni.
Átadott egy dossziét.
A borítón a Hawthorne Market neve szerepelt.
– Mi ez?
– A bolt tulajdonosi és pénzügyi nyilvántartásának néhány dokumentuma. Evelyn megszerezte őket a vizsgálathoz.
Lapozni kezdtem.
A harmadik oldalon egy ismerős név állt.
Victor Hale.
Rámeredtem.
– Ő a bolt egyik tulajdonosa?
– Egy közvetítő cégen keresztül igen.
A torkom kiszáradt.
– Akkor… a kirúgásom…
Daniel komoran bólintott.
– Nem véletlen volt.
– Miért rúgatott ki?
– Mert a megfigyelői már tudták, hogy időnként beszélgetünk. Azt akarta, hogy sebezhető legyél.
Éreztem, ahogy a düh lassan felváltja a félelmemet.
– Az egész életemet tönkre akarta tenni, csak hogy téged bántson?
Daniel nem próbálta szépíteni.
– Igen.
Ekkor Evelyn lépett be a szobába.
A kezében laptopot tartott.
– Daniel, megtaláltuk.
– Kit?
– A sofőrt.
Daniel felállt.
– Sarah gyilkosát?
Evelyn bólintott.
– A férfit, aki hat éve elütötte Sarah-t. Leonard Briggsnek hívják. Victor korábbi testőre volt.
Daniel arca elsápadt.
– Hol van?
– A rendőrségen. Ma reggel őrizetbe vették egy másik ügy miatt. Amikor megtudta, hogy Victor embereit is elfogták, alkut ajánlott.
– Mit mondott?
Evelyn mély levegőt vett.
– Beismerte, hogy Victor utasítására követte Sarah-t. Azt állítja, a gázolás szándékos volt.
Daniel olyan hirtelen tántorodott meg, hogy el kellett kapnom a karját.
Hat év.
Hat hosszú éven át önmagát hibáztatta a húga haláláért.
Most pedig megtudta, hogy a legjobb barátja rendelte el a meggyilkolását.
– Van bizonyíték? – kérdezte rekedten.
– Briggs átadott egy régi hangfelvételt és több üzenetet. A nyomozók ellenőrzik őket. A vallomás önmagában nem elég, de végre van miből elindulniuk.
Daniel lehunyta a szemét.
Azt hittem, ordítani fog.
Hogy összetör valamit.
Ehelyett leült a kanapéra, és sírni kezdett.
Nem hangosan.
Csak halkan, megtörten.
Olyan emberként, aki túl sokáig cipelt egy elviselhetetlen terhet.
Mellé térdeltem.
– Daniel…
– Azt hittem, megmenthettem volna.
Megfogtam a kezét.
– Te nem tudhattad.
– Ha elindulok érte…
– Akkor talán téged is megölnek.
Rám nézett.
– Honnan tudod?
– Onnan, hogy egy olyan embernek, mint Victor, soha nem lett volna elég egyetlen áldozat.
Daniel magához húzott.
És azon az estén először éreztem, hogy talán én is jelenthetek valakinek valamit.
Nem azért, mert segíthetek rajta.
Hanem egyszerűen azért, mert ott vagyok.
Két nappal később a rendőrség letartóztatta Victor Hale-t.
Egy magánrepülővel próbálta elhagyni az országot.
A hírekben azt mondták, hogy pénzmosással, zsarolással, illegális szerencsejáték szervezésével és több más bűncselekménnyel összefüggésben folyik ellene nyomozás.
Sarah halálának ügyét külön vizsgálták.
A letartóztatás azonban még nem jelentette a történet végét.
Három héttel később Ryan bevallott valamit, amit addig eltitkolt előlem.
Egy este belépett a konyhába, ahol éppen teát főztem.
– Claire, beszélnünk kell.
Megfordultam.
– Mi történt?
Az öcsém lesütötte a szemét.
– Nem mondtam el mindent.
A szívem megállt egy pillanatra.
– Miről?
Ryan elővett a zsebéből egy összehajtott papírt.
– Amikor először mentem Victorhoz játszani, nem véletlenül kerültem oda.
A kezem megdermedt a teáscsésze fölött.
– Ezt hogy érted?
– Egy férfi keresett meg. Azt mondta, segíthet rendezni anya tartozásait.
– Ki volt az?
– Victor egyik embere. Azt mondta, tudja, hogy mennyit dolgozol, és mennyire nehéz helyzetben vagyunk.
Éreztem, hogy elönt a rosszullét.
Ryan folytatta:
– Azt mondta, ha részt veszek néhány privát játékban, gyorsan sok pénzt kereshetek.
– És te hittél neki?
– Igen.
Keserűen felnevettem.
– Ryan, te huszonnégy éves vagy! Nem gondoltad, hogy valami nincs rendben?!
– Tudom, hogy ostoba voltam!
– Nem, Ryan! Ez nem ostobaság volt! Majdnem mindkettőnket megöltek!
Az öcsém sírni kezdett.
– Azt hittem, ha egyszer végre én fizetem ki a számlákat, büszke leszel rám.
A szavak úgy ütöttek mellkason, hogy egy pillanatra levegőt sem kaptam.
– Ryan…
– Egész életemben azt néztem, ahogy te mindent feláldozol értem. Soha nem lehettem az, aki segít.
Letettem a csészét.
– Nem azt akartam, hogy gazdag legyél. Azt akartam, hogy életben maradj.
Ryan a szemembe nézett.
– Meg tudsz bocsátani?
Hosszú ideig hallgattam.
– Meg tudok – mondtam végül. – De ez nem jelenti azt, hogy holnaptól minden olyan lesz, mint régen.
Bólintott.
– Tudom.
– Segítséget kell kérned. Szakembertől. És munkát kell találnod, Ryan. Nem fogom tovább helyetted megoldani az életedet.
– Rendben.
Aznap este hosszú idő után először éreztem, hogy az öcsém talán valóban készen áll felnőni.
